2013. július 31., szerda

The Unacceptability of Miklós Hagyó's Pretrial Detention

This is a very informative piece detailing the battle between Hagyó, usually acting through his lawyer,and the Hungarian judicial system. 

This document, like many others, has been translated in an effort to communicate Hagyó’s story to the world outside of Hungary. If issues of comprehension arise while reading this, please contact us at info@hagyomiklos.com

Miklós Hagyó's detention issue is quite simple. After reviewing the available documents here, anyone can decide - at least imposed on itself - whether the prior arrest of Miklós Hagyó is consistent with the Hungarian laws or even with basic common sense of ordinary logic.

In order to be able to interpret these documents for those without legal training, it is necessary to clarify some basic concepts. We are convinced that for those who read these documents, it becomes clear why we decided to disclose the documents.

The pre-trial detention is not brought forward on punishment, but the guilty - only because of the presumption of innocence - neither can be considered as suspect, or the accused person (collectively, the legal terminology: "accused") or the freedom of distraction is in order for the prosecution to be conducted successfully. In other words, prior to the arrest of an accused person who has been arrested is presumed innocent, to which only the criminal law may be imposed by the conditions. The prior arrest, or so-called "general" terms, are that reasonable suspicion of a criminal offense exists against the person for which imprisonment may be imposed. However, this alone is not enough. In order to incarcerate someone to "prison" without a final judgment, it is also necessary to determine any of the so-called "special" conditions of the prior arrest. The Hungarian law recognizes four groups of these conditions, against Miklós Hagyó - since his prior arrests in the beginning of May 2010 - the authorities have raised two of them: the danger of escape and to thwart the process, as well as the risk of making the process more difficult. They claim if Miklós Hagyó would not be kept in the strictest conditions of detention (even if he would be placed under in-house custody, he would escape, hide, and / or by use of different devices - influence other suspects and witnesses and hide or destroy various evidence – this would make it difficult to conduct the procedure successfully.

We strongly believe that without any legal skills, merely with common sense, it is foreseeable that these reasons are untenable.

The reasons for Miklós Hagyó preliminary arrest

Miklós Hagyó’s defense attorney since the start of the procedure is almost like a mantra - and totally unsuccessful –repeating the following very compelling counter-arguments about the risk of absconding:

"The BKV affair from the beginning was followed by the media with particular attention. In the first months of 2010, a number of interviews have appeared with the already suspected persons in the case in which the interviewees claimed that Miklós Hagyó has committed serious crimes. To the Hungarian public it was obvious that Miklós Hagyó will be suspected in the BKV case. However, he did not escape or leave the country, although given his right of immunity, the authorities wouldn't delay. Miklós Hagyó was arrested in the early afternoon on May 14th 2010, after the formation of a new parliament when his rights of immunity was terminated. Even on this same morning of May 14th, Miklós Hagyó could have boarded on a plane headed in the direction to any foreign country that has no extradition treaty with Hungary. The authorities should not have restrained him, even if he would have advertised his intention in a full-page ad in a newspaper.”

In contrast, Miklós Hagyó did not escape, but three days before his arrest through his lawyer he contacted the police indicating his availability and that he is prepared to testify. On May 14 2010 at his home in which the address was known by the authorities, he was waiting for their arrival.

" The underlying argument of the danger of escape the court mentioned several times was that Miklós Hagyó sold his high-value real estates, or alienated them, and therefore had the necessary financial means to escape. The defense has indicated: that the transfer of the property transacted at a time (November 2009), when the money derived from them. If he had wanted to, he could have used that to escape at any time up until May 2010. The real estate sales proved just the opposite, a conclusion that was deduced from the court.

The courts in the defense of these arguments seemed as if they didn't even hear them. To this day no fewer than ten judges’ decisions were made about Miklós Hagyó's preliminary arrest- the question of rights of immunity arose the first time in the tenth mandatory writ which started in the seventh month of his preliminary arrest in November 2010. Even though Miklós Hagyó tried to contact the police before he was taken into custody, the slightest indication in a single court document can not be found - as if this fact does not exist.

The courts regularly justify the risk of absconding refer to an unspecified, mysterious evidence that - at least according to the authorities - suggests that Miklós Hagyó prepared an escape before his arrest. According to the judicial decisions at the initial stage of the case it seems that it is some kind of a police report. But neither the courts nor the prosecuting authorities did not provide the possibility for the defense to get become familiar with this report, although under the laws of Hungary this option exists and the Strasbourg Court has explicitly stated that the protection should be provided to the detention underlying evidence, because that is the only way to ensure a fair trial, to argue the merits of protection against the arrest. The complaint of the defender, linked to the Strasbourg practice in which he's asking a review of the prosecutor's decision refusing to disclose the evidence supporting the alleged escape danger, the Supreme Public Prosecutor's Office is now seven months without an answer, although according to the criminal law, any concerns regarding a complaint would have had to come up with a decision within 15 days.

The situation is no better in the circumvention risk argument related field either. The defense raises cogent reasons -again and again-as evidence that on the part of Miklós Hagyó this threat does not exist.

" No data arose that Miklós Hagyó, before his arrest in any way - whether by influencing witnesses, or intimidating the other suspects or potential suspects - had tried to obstruct the procedure, even though that he was still in possession of the political positions and had informal power. Having an extensive network of connections as Deputy Lord Mayor and Member of Parliament could have given him a real chance to do so, but such actions and incriminating statements were not reported.

" It is therefore unlikely that the applicant is currently attempting to hinder the process in some way, when no formal or informal influence does not apply, and being denied by his former political allies and the press and public alike stigmatized him. The courts regularly try to support the need for preliminary detention because of his "peremptory" personality and his ability to influence other players in the process. In comparison, those press interviews, while Miklós Hagyó had been "accused" with serious crimes, were given at the time when he still had public importance. If they weren't afraid of him then, why would they be afraid of him now when his situation and negotiation power has radically changed?

" The investigation takes a long time due to the material evidence, documents and electronic media which were seized by the police a long time ago. The loss of former functions of Miklós Hagyó and the access to important documents obviously discontinued, and when taken into custody, his house was searched. Even if he wanted to, he couldn't destroy the incriminating evidence because there is no possibility to do so.

Reading the court decision carefully, it is obvious that the defense did not receive substantial answers to these assumptions.

The basic requirement of a fair trial, is to be heard by the courts, effectively consider and properly weigh the arguments which are against detention without a final judgement, and in spite of these arguments the decision is preliminary arrest, they then justify their position in detail, covering all reasons relied by the defense, and also what refutes them.
A review of the injunctions will be clear to readers that,for example, not a single referee forum does not explain what evidence or documents could be hidden by Miklós Hagyó who - without a doubt - could not set foot in BKV, or the offices of the Mayor's Office, and whose apartment had been searched by the police from cellar to attic months ago.

In the absence of a detailed judicial explanation, the suspect feels that he cannot ascertain the real reasons of the decision, and there's nothing else left for him to think other then that the judge did not refute the merits of the arguments because they really don't have any explanation.

Miklós Hagyó state of health

In relation to the case there is one more thing you should draw your attention to: Miklós Hagyó’s constantly deteriorating health.
The defense has indicated in relation to the pre-trial detention, that Miklós Hagyó has a number of serious, chronic illnesses, and at the beginning of the process asked the authorities to arrange for an expert in order to determine whether these diseases can be managed properly in prison conditions. For the Hungarian authorities it took almost four months to fulfill that request. During this time Miklós Hagyó lost 25% of his body weight, activated previous dormant diseases, causing severe symptoms.

The defense again and again requested that the courts should consider the continuing and increasingly severe deterioration in health, and if his complete freedom is not considered possible, at least ease it with in-house custody. The courts answer on a regular basis was that his health complaints can be managed properly within the prison.

The courts in this position emphatically denies the reality as Miklós Hagyó has now lost more than 40 kilograms (more than a third of his original weight, and the process still has not stopped). In the fall of last year, the central prison hospital's doctor wrote that his pulmonary condition (asthma) compared to the test in June deteriorated significantly, and the previous chronic middle ear inflammation flared up to such an extent that in the near future more ear surgeries will be needed.

The question is, if the courts are right, and Miklós Hagyó’s illnesses are managed properly in prison, why is his health getting worse? And how long until it gets worse that the court will believe that in prison conditions his state of health cannot be stabilized, let alone improved? Respectively, the answer is pending.

As a closing thought

We decided on the disclosure of these documents because we believe that the defense from the authorities did not get the real answer to the request - -more bluntly, it's like talking to a wall.

The circumstances suggests that in the traditional way what is explained in detail with substantiated arguments submitted cannot be achieved succesfully for authorities to engage in meaningful communication with the defense. So it remains - at this stage of criminal cases – a less conventional solution is to provide full transparency.

We are convinced that anyone who objectively reads the published documents will reach a conclusion what the defense continuously emphasized: in the case of Miklós Hagyó there's no escape, hiding possibility, nor the danger of process circumvention exists, therefore his detention - regardless of the kind of offences he is suspected with and his social status – in regards to the constitutional law of the Republic of Hungary can not provide justification.


Hagyó Miklós fogvatartásának elfogadhatatlanságáról

Ahhoz, hogy ezeket az iratokat a jogi ismeretekkel nem rendelkezõk is értelmezni tudják, szükség van néhány alapvetõ fogalom tisztázására. Meggyõzõdésünk, hogy ezt követõen azok számára, akik e dokumentumokat elolvassák, világossá válik, miért döntöttünk az iratok nyilvánosságra hozatala mellett.

Az elõzetes letartóztatás nem elõrehozott büntetés, hanem a bûnösnek - már csak az ártatlanság vélelme okán - sem tekinthetõ gyanúsított, illetve vádlott (a jogi szaknyelvben összefoglaló néven: "terhelt") szabadságának elvonása annak érdekében, hogy a büntetõeljárás eredményesen lefolytatható legyen. Vagyis az elõzetes letartóztatás egy még ártatlannak minõsülõ személy letartóztatása, melyre csak a büntetõeljárási törvény által megszabott feltételek között kerülhet sor. Az elõzetes letartóztatás úgynevezett "általános" feltétele, hogy az érintett személy ellen olyan bûncselekmény megalapozott gyanúja álljon fenn, amelyért szabadságvesztés szabható ki. Ez azonban önmagában nem elég. Ahhoz, hogy valakit jogerõs ítélet nélkül "börtönbe" lehessen zárni, arra is szükség van, hogy megállapítható legyen az elõzetes letartóztatás valamelyik, úgynevezett "különös" feltétele. A magyar jog e feltételek négy csoportját ismeri, ezek közül Hagyó Miklóssal szemben - elõzetes letartóztatásának 2010. májusi kezdete óta - a hatóságok kettõt hoznak fel: a szökésveszélyt és az eljárás meghiúsításának, illetve megnehezítésének kockázatát. Azt állítják, ha Hagyó Miklóst nem tartanák a legszigorúbb körülmények között fogva (tehát akkor is, ha házi õrizetbe helyeznék), megszökne, elrejtõzne, és/vagy különbözõ eszközökkel - a tanúk vagy más gyanúsítottak befolyásolásával, különbözõ bizonyítékok megsemmisítésével, elrejtésével - megnehezítené az eljárás eredményes lefolytatását.

Szilárd meggyõzõdésünk, hogy mindenféle jogi képzettség nélkül, pusztán józan ésszel belátható ezeknek az indokoknak a tarthatatlansága.

Hagyó Miklós elõzetes letartóztatásának indokairól

Hagyó Miklós védõje az eljárás kezdete óta már-már mantraszerûen - és teljesen eredménytelenül - ismételgeti az alábbi, igen nyomós ellenérveket a szökésveszéllyel kapcsolatban:

- A BKV-ügyet a média kezdettõl fogva kiemelt figyelemmel követte. 2010 elsõ hónapjaiban több olyan interjú jelent meg az ügyben már gyanúsítottként szereplõ személyekkel, amelyekben az interjúalanyok azt állították, Hagyó Miklós súlyos bûncselekményeket követett el. A teljes magyar közvélemény számára nyilvánvaló volt, hogy Hagyó Miklóst a BKV-ügyben meg fogják gyanúsítani. Ennek ellenére nem szökött meg, nem hagyta el az országot, noha ebben mentelmi joga miatt a hatóságok nem akadályozhatták volna meg. Hagyó Miklóst 2010. május 14-én, kora délután vették õrizetbe, miután az új országgyûlés megalakulásával mentelmi joga megszûnt. Hagyó Miklós még e nap délelõttjén is repülõre szállhatott volna bármely olyan külföldi ország irányába, amelynek nincs kiadatási egyezménye Magyarországgal. A hatóságok akkor sem gátolhatták volna meg ebben, ha egész oldalas újsághirdetésben hozza e szándékát ország-világ tudomására.

- Ezzel szemben Hagyó Miklós nem szökött meg, hanem három nappal õrizetbe vétele elõtt maga kereste meg ügyvédje útján a rendõrséget, jelezve elérhetõségeit és azt, hogy kész vallomást tenni. 2010. május 14-én otthonában, a hatóság elõtt ismert lakcímén várta a hatóság megjelenését.

- A bíróságok több alkalommal említik a szökésveszélyt megalapozó érvként, hogy Hagyó Miklós nagy értékû ingatlanait eladta, átruházta, és ezért rendelkezik a szökéshez szükséges anyagi eszközökkel. A védelem többször jelezte: az ingatlanátruházásokat Hagyó Miklós olyan idõpontban bonyolította le (2009 novemberében), hogy az azokból származó pénzt - amennyiben akarta volna - 2010 májusáig bármikor fel tudta volna használni a szökésre. Az ingatlaneladások tehát éppen az ellenkezõjét igazolják annak, mint amilyen következtetést a bíróságok levontak belõle.

A bíróságok a védelem ezen érveit mintha meg sem hallanák. A mai napig nem kevesebb, mint tíz bírói döntés született Hagyó Miklós elõzetes letartóztatásáról - a mentelmi jog kérdése legelõször a tizedik végzésben merül fel, amely 2010 novemberében, az elõzetes letartóztatás hetedik hónapjában született. Arra pedig, hogy Hagyó Miklós az õrizetbe vételét megelõzõen megpróbálta felvenni a kapcsolatot a rendõrséggel, egyetlen egy bírósági dokumentumban sem találjuk a leghalványabb utalást sem - mintha ez a tény egyáltalán nem is léteznék.

A bíróságok a szökésveszély igazolására rendszeresen hivatkoznak egy közelebbrõl meg nem határozott, rejtélyes bizonyítékra, amely - legalábbis a hatóságok szerint - arra utal, hogy Hagyó Miklós az õrizetbe vétele elõtt szökést készített elõ. Az ügy kezdeti szakaszában hozott bírói döntésekbõl úgy tûnik, valamilyen rendõri jelentésrõl van szó. Ám sem a bíróságok, sem az ügyészi szervek nem biztosítottak lehetõséget a védelemnek arra, hogy ezt a jelentést megismerhesse, noha a magyar jogszabályok alapján ez a lehetõség fennáll, a strasbourgi bíróság pedig kifejezetten kimondja: a védelemmel meg kell ismertetni a fogvatartás alapjául szolgáló bizonyítékokat, hiszen csak így biztosítható a tisztességes eljárás, tehát az, hogy a védõ érdemben érvelhessen a letartóztatás ellen. A védõnek erre a strasbourgi gyakorlatra is hivatkozó panaszát, amelyben kéri a szökésveszélyt állítólag alátámasztó bizonyítékok hozzáférhetõvé tételét megtagadó ügyészi döntés felülvizsgálatát, a Legfõbb Ügyészség immár hét hónapja nem válaszolta meg, noha a büntetõeljárási törvény szerint a panaszról 15 napon belül kellett volna döntenie.

Nem jobb a helyzet az eljárás meghiúsításának veszélyével kapcsolatos érvek terén sem. A védõ itt is nyomós indokokat hoz fel - újra meg újra - annak igazolására, hogy Hagyó Miklós részérõl ez a veszély nem áll fent:

- Semmilyen adat nem merült fel arra nézve, hogy Hagyó Miklós az õrizetbe vétele elõtt bármilyen módon - akár a tanúk befolyásolásával, akár a többi már meggyanúsított, vagy gyanúsítottként szóba jöhetõ személlyel összebeszélve - megpróbálta volna meghiúsítani az eljárás sikerét, pedig ekkor még politikai pozícióinak birtokában és informális hatalmának teljében volt. Kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezõ fõpolgármester-helyettesként és parlamenti képviselõként erre lehetett volna reális esélye, de ilyen kísérletrõl a rá nézve egyébként terhelõ állításokat megfogalmazó személyek sem számoltak be.

- Emiatt valószínûtlen, hogy a kérelmezõ éppen most kísérelné meg valamilyen módon hátráltatni az eljárást, amikor már semmilyen formális vagy informális befolyással nem rendelkezik, saját egykori politikai szövetségesei is megtagadták, a sajtó és a közvélemény egyaránt megbélyegezte.

A bíróságok rendszeresen azzal igyekeznek alátámasztani az elõzetes letartóztatás szükségességét, hogy "ellentmondást nem tûrõ" személyisége miatt Hagyó Miklós képes lenne befolyásolni az eljárás többi szereplõjét. Ehhez képest a Hagyó Miklóst súlyos bûncselekményekkel "megvádoló" sajtóinterjúkat az érintettek még bõven olyankor adták, amikor Hagyó Miklósnak volt közéleti súlya. Ha akkor nem féltek tõle, miért félnének most, amikor a helyzete, érdekérvényesítõ képessége gyökeresen megváltozott?

- A nyomozás hosszú ideje tart, a tárgyi bizonyítékokat, okiratokat és elektronikus adathordozókat a rendõrség már régen lefoglalta. A korábbi funkciói elveszítésével Hagyó Miklósnak az ügy szempontjából fontos dokumentumokhoz való hozzáférése is értelemszerûen megszûnt, õrizetbe vételekor pedig házkutatást tartottak nála. Ha akarná, sem tudna megsemmisíteni a terhelõ bizonyítékokat, mert nincs rá semmilyen lehetõsége.

A bírósági döntéseket figyelmesen olvasó érdeklõdõk látni fogják, hogy a védelem érdemi választ ezekre a felvetésekre sem kapott.

A tisztességes eljárás elemi követelménye, hogy a bíróságok meghallgassák, ténylegesen megfontolják és megfelelõen mérlegeljék azokat az érveket, amelyek egy jogerõsen el nem ítélt ember fogvatartása ellen szólnak, és ha ezen érvek ellenében mégis az elõzetes letartóztatás mellett döntenek, úgy az álláspontjukat indokolják meg részletesen, kitérve mindazon indokokra, amelyeket a védelem felhozott, és arra is, hogy ezeket mi cáfolja.

A végzések áttekintése alapján világos lesz az olvasóknak, hogy például egyetlen bírói fórum sem magyarázta meg, milyen bizonyítékokat, iratokat rejthetne el Hagyó Miklós, aki - errõl ne legyen kétségünk - a lábát sem tehetné be a BKV, vagy a Fõpolgármesteri Hivatal irodáiba, és akinek lakását a rendõrség már hónapokkal ezelõtt a pincétõl a padlásig átkutatta.

Részletes bírói indokolás hiányában a gyanúsított úgy érzi, nem ismerheti meg a döntés igazi okait, és nem marad más számára, mint azt gondolni: a bíró azért nem cáfolta érdemben az érveit, mert valójában nem tudna mit mondani rájuk.

Hagyó Miklós egészségi állapotáról

Az üggyel kapcsolatban még egy elemre érdemes felhívni az érdeklõdõk figyelmét: Hagyó Miklós folyamatosan romló egészségi állapotára.

A védelem már az elõzetes letartóztatás elrendelése kapcsán jelezte, Hagyó Miklós több súlyos, krónikus betegségben szenved, és már az eljárás kezdetekor kérte a hatóságokat, rendeljenek ki szakértõt annak megállapítására, megfelelõen kezelhetõk-e ezek a betegségek börtönkörülmények között. A magyar hatóságoknak csaknem négy hónapjába került ennek a kérelemnek a teljesítése. Ez idõ alatt Hagyó Miklós testsúlyának 25%-át elveszítette, korábban nyugalmi állapotban lévõ betegségei aktivizálódtak, súlyos tüneteket okozva.

A védõ újra és újra kérte, hogy a folyamatos és egyre súlyosabb egészségromlást a bíróságok vegyék figyelembe, és ha Hagyó Miklós teljes szabadságának visszaadását nem is tartják lehetségesnek, a fogságát legalább házi õrizetre enyhítsék. A bíróságok rendszeresen visszatérõ válasza az, hogy Hagyó Miklós egészségügyi panaszai megfelelõen kezelhetõk a büntetés-végrehajtás keretei között.

A bíróságok ezen álláspontját a valóság nyomatékosan cáfolja, hiszen Hagyó Miklós mostanra több, mint 40 kilogrammot fogyott (azaz eredeti súlyának több mint egyharmadát elveszítette, és a folyamat még mindig nem állt meg). Az elmúlt év õszén a büntetés-végrehajtás központi kórházának orvosa írta le, hogy tüdõgyógyászati állapota (asztmája) a júniusi vizsgálathoz képest jelentõsen romlott, korábban nyugalmi állapotban lévõ krónikus középfülgyulladása pedig olyan mértékben lobbant fel, hogy Hagyó Miklóson a közeljövõben több fülészeti mûtéteket kell végrehajtani.

A kérdés az, hogy amennyiben a bíróságoknak igazuk van, és Hagyó Miklós betegségei megfelelõen kezelhetõk a börtönben, akkor miért egyre rosszabb az egészségi állapota? És meddig kell még rosszabbodnia ahhoz, hogy a bíróságok is elhiggyjék: fogvatartási körülmények között nem lehet még stabilizálni sem, nemhogy javítani rajta? A válasz - e tekintetben is - várat magára.

Záró gondolatként

Azért döntöttünk az itt olvasható dokumetumok nyilvánosságra hozatala mellett, mert úgy látjuk, a hatóságoktól a védelem nem kap tényleges válaszokat a felvetéseire - nyersebben fogalmazva: mintha a falnak beszélne. A fejlemények arra mutatnak, hogy a hagyományos úton, azaz részletesen kifejtett, megindokolt védõi beadványokkal nem lehet elérni, hogy a hatóságok érdemi kommunikációt folytassanak a védelemmel. Maradt tehát ez a - büntetõ ügyek eme szakaszában - kevéssé szokványos megoldás: a teljes átláthatóság biztosítása.

Meggyõzõdésünk, hogy aki elfogulatlanul olvassa el az itt közzétett iratokat, arra jut, amit a védelem folyamatosan hangsúlyoz: Hagyó Miklós esetében sem a szökés, elrejtõzés lehetõsége, sem pedig az eljárás meghiúsításának veszélye nem áll fent, ezért fogvatartása - függetlenül attól, hogy õt milyen jellegû és súlyú cselekményekkel gyanúsítják, és hogy milyen a társadalmi megítélése - a Magyar Köztársaság alkotmányos jogszabályai alapján megindokolhatatlan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése